Cash or Credit

Mindig, amikor megnézek egy új hollywoodi szuperprodukciót alaposan megfigyelem a sztárok ruhatárát és csak sóvárgok, sóvárgok.... Ilyenkor úgy érzem mit sem ér, hogy imádom a divatot, az öltözködési kultúrát, a trendeket, ha nincs egy pár kobaltkék Manolo Blahnik cipőm, épp olyan, mint Carrie Bradshawnak, amivel végül Mr. Big megkéri a kezét. Olyan ez a pillanat, mint amikor a herceg megtalálja Hamupipőke üvegcipellőjét és tudja, hogy attól a pillanattól összetartoznak örökre. Vajon ez a cipellő a boldogságuk záloga? Ettől tart örökre ez a szerelem? Amint ezen gondolkozok érthetetlen vágyat érzek egy Blahnik cipő iránt, de pár perc sóvárgás után rájövök, hogy talán van egy hasonló cipellő, ami épp oly boldoggá tesz, csak nem kell rá a család egy éves keresete. A nagy tervezők mindig határozottan diktálják a divatot, sőt előre dolgoznak egy szezonnal, hogy a sztárok időben beszerezhessék őket és, hogy Anna Wintour (az amerikai Vogue főszerkesztője) vagy épp Victoria Beck unatkozzanak, hanem ham (nem szükséges bemutatni) a hűvös téli estéken nenercbundájukba burkolózva adják át magukat a nyári színeknek, fazonoknak, a vérpezsdítő hangulatnak. Így tehát a nagy divatházak nyomdokaiba lépve és sok kínai munkással túlóráztatva az olyan üzletek, mint a Mango, Zara, H&M, C&A, Next, Promod, Stadivarius, stb. olyan ruhákat dobnak piacra, amilyeneket a Chanel, Gucci vagy épp a Versace. Az imitációk talán nem minden esetben lesznek tökéletesek, az anyagjuk is sokszor eltér, sőt a Chanel kezdőbetűje sincs belehímezve, de nyugodtan konstatálhatjuk, hogy divatos. Azt azért már túlzásnak találom, hogy minden harmincadik "cicának" a bevásárlóközpontokban Louis Vuitton jelzésű táskája van, Dior napszemüveg díszeleg a fején, Gucci órája van és Guess övet visel. Ezeket a copy-kat nem díjazom, de szerintem más, ha a Mango hasonló fazonú ruhákat csinál, mint az egyik neves divatház és más ha a piacon egy Dacia csomagtartójából vesszük meg az első Hermés táskánkat. Ezzel a gondolattal és egy újabb Sex and the city évad után kutattam a neten és megtaláltam a Hamupipőke-cipellő hasonmását, ami kicsit szerényebb kinézetben is és árban is, de hasonlít az eredeti Blahnikra. A nyugtalanító számomra az, hogy ez a Martinez Valero cipő még mindig nem az én költségvetésemre lett szabva, de ha jól meggondolom, akkor néhány év múlva majd csak megtalálom valamelyiket egy bazárban, addig már csak meg kell tanulnom szépen járni magassarkúban. :)

Divatőrültek meríthetnek ötleteket a női lapokból is, néhányban közülük megtalálható a divatos darabokból két variáns is, egyik "cash", másik "credit" címszóval van jelezve, így nem kell végigjárnunk az áruházat, startból tudhatjuk melyik boltba kell mennünk.